Ha őszinte akarok lenni, Jeremy Rifkin amerikai író, politikai tanácsadó, társadalomfilozófus és satöbbi neve alig pár hónapja ismeretes előttem. Holott, mint azóta kiderült, a 71 éves Rifkin három uniós bizottsági elnöknek (Prodi, Barroso, Juncker), egy sor komoly (Merkel) és kevésbé komoly (Sarkozy) európai politikusnak adott, vagy ad tanácsot. Az amerikai tanácsadói spektruma a közgazdaságtól kezdve a klímaváltozáson át egészen az energiabiztonságig terjed. Polihisztor? Olyasmi. Állítólag.

Mindenesetre anélkül, hogy megpróbálnám ténylegesen megítélni Rifkin munkásságának mélységét, kétségtelen tény, hogy vannak izgalmas, a jövő politikáját, gazdaságát, társadalmát érintő gondolatai. Hosszú ideje hirdeti például, hogy a kapitalizmus hamarosan elhalálozik, elsősorban saját magának köszönhetően.

("Rifkin szerint hamarosan igen" f: library.fora.tv)

A brit baloldali média zászlóshajójának (The Guardian) szerzője, Jo Confino, pár éve például éppen ezzel kapcsolatban írt egy egész korrekt cikket. Persze, azt mindenki döntse el maga, így szűk két év távlatából, hogy közelebb kerültünk-e Rifkin akkori víziójához, vagy sem. De az érdekes, jövővel foglalkozó gondolatokat mindig érdemes felidézni.

Mivel indokolja tehát Jeremy Rifkin, hogy a kapitalizmusnak lőttek? Röviden azzal, hogy a mostani gazdasági berendezkedés elérte, hogy a termelés költsége olyan alacsony szintre jutott, ahol az egész rendszer gerincét adó vállalatok egyszerűen be fognak dőlni, hiszen alig realizálnak majd/már nyereséget. És ha nekik vége, akkor ugye...

(Fun fact: ha emlékem nem csal, valami ilyesmiről szól Peter Thiel, a PayPal egyik alapítójának (újabban az amerikai republikánusok lieblingje és a Gawker-birodalom kaszása) könyve is, a Zero to One.)

Rifkin azonban, szerencsénkre, nem csak bedobta a tutit, hanem igyekezett valamennyire árnyalni is azt. Eszerint a nagyvállalatok, akik alig realizálnak profitot, egyre inkább ellehetetlenülnek. Részben a méreteik (képtelenek lesznek nemhogy növekedni, de fenntartani saját magukat), részben pedig a kicsi, de annál sikeresebb és szívósabb, minimális fix költségek mellett működő feltörekvő vállalkozások miatt. Igen, ennek cáfolatára, vagy megerősítésére is létezik számtalan példa. De most fogadjuk el Rifkin meglátását.

Mit következik ebből? A kapitalizmus elköszön, mint világgazdasági non plus ultra, és átadja helyét az együttműködő gazdaságának (a "collaborative commons" kifejezésre most nem jut eszembe jobb, bocs). Ennek alapját az energia, közlekedés és kommunikáció terén végbemenő villámgyors fejlődés fogja adni. Rifkin szerint erre a változásra példaként hozható a zene és média terén zajló átalakulás, ahol a kisebb cégek simán felveszik a versenyt a legnagyobb vállalatokkal, vagy ott van a 3D nyomtatás és a gyártás kapcsolata.

Ez a folyamat ráadásul nem csak nekünk, potenciális fogyasztóknak lesz jobb, de a bolygónak is. Hiszen, ami elsőre értelmetlennek hathat (sokkal olcsóbb és egyszerűbben elérthető erőforrások nem vezetnek majd túlfogyasztáshoz), a jövőben teljesen normálisnak tekinthetők. Az embereket ugyanis megnyugtatja, hogy bármi, bármikor, bárhol pótolható, méghozzá olcsón és olyan mértékben, amilyenre szükség van.

Rifkin erre hozza példaként a megújuló energiák előállításnak egyre csökkenő költségét (és egyszerűségét), ami olyan óriásokat, mint az E.ON is arra késztet, hogy újragondolják üzleti és szolgáltatási modelljüket. A nem túl távoli jövőben a német vállalat szerinte már nem energiát, hanem szolgáltatást fog eladni a végfelhasználóknak. Előbbit ugyanis Mi magunk fogjuk megtermelni szélből, napból, vízből, geotermiából, vagy ami éppen rendelkezésre áll - de nem csak nekünk, hanem ismerőseiknek, szomszédainknak.

Mese habbal? Elnézve az elmúlt 5-10 évet, korántsem biztos.