Egy hazai nagybank munkatársaként - ráadásul olyanként, aki innovációval foglalkozik - gyakran kapok kérdéseket ismerősöktől, hogy vajon mikor döglünk meg végre. Szerintük gyorsan, mindannyian, és az ügyfeleknek jobb lesz így. Szerintem viszont lassan, nem mindannyian, de az ügyfeleknek tényleg jobb lesz.

Persze valahol én is, ahogy ők, inkább megérzésekre hagyatkozom, mint egyértelmű tényadatokra. Bár igaz, velük ellentétben abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a FinTech cégek térhódítását nekem nem csak a sok esetben "szexi" szakmai-szerű újságcikkek és online posztok szemüvegén keresztül kell vizsgálnom, hanem hivatalból is, árnyaltabb elemzéseken át. 

Ilyen például a BodeTree alapító Chris Myers legfrissebb írása a Forbes hasábjain, amiben arról ír, hogy szerinte miért nem tudnak igazán sikeressé válni a FinTech cégek. Három okot sorol, amikkel részben egyetértek:

• Az első, hogy a pénzügyi világ és a technológiai világ legfőbb fundamentumai között erős ellentétek húzódnak. Hiszen, amíg utóbbi a villámgyors növekedésen, ezáltal más piaci szereplők feletti dominancia megszerzésén alapszik, addig előbbi zászlaján a kiszámíthatóság és a lassú fejlődés áll. A kettő nem passzol össze, még akkor sem, ha sokan (pl. befektetők, FinTech evangelisták) ezt szeretnék látni / láttatni.

(f: www.boostcompanies.com)

• A második, hogy a befektetők jelenleg még inkább a rövid távú gondolkodásmódot honorálják, ami megint csak nem kedvez a technológiai alapú megközelítést előtérbe helyező kisebb szereplőknek. Miért? Elsősorban, mert ahhoz, hogy pl. egy big data potenciál kellően kiaknázható legyen, hatalmas adatmennyiségre van szükség. Ám ahhoz, hogy ez felépüljön, lassú építkezésre van szükség. Ez viszont a legtöbb pénzügyi startupnak nem adatik meg, mert nekik is úgy kellene növekedni, mint a Snapchat.

• A harmadik, és egyben utolsó tényező, hogy a regnáló nagybankok lassan, vagy egyáltalán nem akarnak változni, már csak a történelmi beidegződések miatt sem, és ebben ráadásul partnerük is akad a releváns szabályozószervek képében. Myers cégének például 1 - 1,5 évre van szüksége ahhoz, hogy sikeres együttműködésre lépjen a nagyobb piaci szereplőkkel. Ez a realitás.

A fentiekből tehát két kép rajzolódik ki, vérmérséklet és háttértudás szerint legalábbis mindenképp. Az egyik, hogy a nagybankok, a befektetők, vagy a szabályozók miatt nem tudnak igazi áttörést elérni a FinTech cégek, pedig ők elhoznák a kánaánt. A másik, hogy van egy piaci és szabályozói realitás, amit el kell fogadni, és a disztrupciót ennek fényében kell vizsgálni és támogatni. A (technológiai) startup világ törvényei ugyanis egy az egyben nem feleltethetők meg a pénzügyi világra, és ezt minden szereplőnek érdemes lenne elfogadni.

De nem azért, mintha a bankszektornak nem lenne szüksége a változásra, mert van. És nem is azért, mintha a meglévő szabályokon ne lehetne vagy kellene változtatni, mert nagyon is rájuk férne. Hanem sokkal inkább azért, hogy az emberek pénze, megtakarításai úgy maradjanak biztonságban, illetve jól, céljaiknak megfelelően kezelve, hogy kiszolgálásban és átláthatóságban a legmagasabb minőséget kapják. A FinTech cégek ebben segíthetnek a nagybankokon, és utóbbiaknak ezt el is kell fogadniuk, és nem foggal körömmel küzdeniük ellene.

Azok a szereplők ugyanis, akik harcolni fognak ez ellen, és szembe mennek a megváltozott realitásokkal, azoknak végük. Hogy gyorsan-e vagy lassan, az mindegy, a végkifejleten már nem fog változtatni. Ez azonban nem csak a nagybankok számára, hanem a FinTech cégek és befektetőiknek is figyelmeztetés.