Jó ideje olvasok cikkeket, beszélgetek barátokkal, ismerősökkel a mesterséges intelligencia (AI) potenciális gazdasági és társadalmi hatásairól, és rendre az az érzésem, ami az Economist szerzőjének is, hogy a vélemények, a változással kapcsolatos érzések nagyon hasonlóak ahhoz, ami a 19. századból ránk maradt.

Az ipari forradalom időszaka ugyanis, a maga hihetetlen, addig soha nem látott fejlesztéseivel, fejlődésével, egyszerre keltett félelmet, rettegést és csodálatot az akkori polgárokból, üzletemberekből, politikusokból. Sokan talán még emlékeztek a gimnáziumi történelmi órákról a Hargreaves-féle "Fonó Jenny"-re, James Watt gőzgépére, Kempelen Farkas beszélőgépére, Alessandro Giuseppe Volta elektroszkópjára, vagy Fulton gőzhajójára. Két évszázaddal ezelőtt ezek is olyan találmányok voltak, amelyekről senki nem gondolta volna, hogy valaha is megvalósulnak. Aztán mégis. A 18-19. század embere rettegett, közömbös, vagy lelkes volt. De valamilyen érzést mindenkiből kiváltott a változás szele. Pont, mint ma, amikor az AI-val kapcsolatos híreket olvassa az ember.

(Üdvözlet a 19. századból, f: britannica.com)

Nekem az az alapállásom, hogy jobb ismerni, legalább nagy vonalakban azt, ami eljöhet, és készülni rá, mint ülni ölbe tett kézzel, hogy hát majd úgyis lesz valahogy, mert valahogy mindig van. Persze megértem azokat, akik közömbösek, vagy tartanak a már zajló folyamatoktól, de tény, az AI technológia megállíthatatlan. Ma már lényegében minden, magára valamit is adó vállalat a területen mozog, fejleszt, tesztel. De nem csak az olyan tech óriások, mint a Google, a Facebook vagy az Apple, hanem az olyan veterán nagyságok is, mint a GE, a Siemens, vagy a Bosch.

Arra a klasszikus kérdésre tehát, hogy mikor jöhet el a gépek ébredésének kora, nem az a válasz, hogy majd, valamikor. Hanem az, hogy már eljött, itt van velünk, és itt is marad. Éppen ezért sokkal izgalmasabb, és a saját szempontunkból fontosabb kérdés annak vizsgálata, hogy a közeljövő társadalmának és gazdaságának mely szegmenseit, és milyen szinten érinthetik az AI okozta változások. Az én mostani állásom például automatizálható? Egy autóipari beszállítói gyárában folyó szalag melletti munka automatizálható? Egy könyvvizsgálói munka automatizálható? Egyáltalán hány szakmát és állást érinthet a gépek előretörése?

Két oxfordi professzor, Carl Benedikt Frey és Michael Osborne mára már legendás kutatása szerint a jövőben például a mostani amerikai munkahelyek 47 százaléka válhat részben vagy egészben automatizálttá. Igen, jól olvasod, 47 százalék. Persze, lehet erre legyinteni, hogy ez a változás nem holnap fog bekövetkezni. A lényeg viszont szerintem nem az, hogy egy vagy csak tíz év múlva válhat érintetté az én, vagy a Te a munkád, hanem az, hogy érintetté válhat. Már pedig erre készülni kell: tájékozódással, oktatással, gondolkodással.

(A következő lépés, f: bbc.com)

A Bank of America Merril Lynch (BoA) nem oly régen publikált elemzése szerint 2025-re várhatóan (globálisan) 14-33 billió dollár megtakarítást hozhat az AI egyre elterjedtebb használata, amiből 9 billió dollár csak a csökkenő munkavállalói költségek okozta megtakarítás. Elképesztő számok, leírva is. A BoA szerint ráadásul a megtakarítások jelentős része gyártási területen jelentkezhet (kb. 8 billió dollár), ami egy olyan országban élve, mint hazánk, aminek a növekedése kizárólag ennek a szektornak köszönhető, több mint aggasztó. És akkor ugye még nem beszéltünk arról, hogy ez a változás pontosan hány munkahelyet érinthet.

A McKinsey Global Insitute szerint amúgy a változás olyan mértékű, amely tízszer gyorsabban zajlik, háromszázszoros kiterjedtségben, és háromezerszeres hatással, mint az ipari forradalom.

A fentiekben persze a legszomorúbb, hogy ezekről a többség nemhogy napi szinten, de éves szinten sem hall semmit. Egy átlagos TV-néző, újságolvasó előbb értesül arról, hogy Bundás, a perzsa macska, egy ház félemeletéről kiugrott, minthogy a magyarok 30 százaléka a következő évtizedben elveszítheti az állását.

Nem kellene megvárni. Akkor tényleg kevesen fognak örülni a technológiai fejlődésnek.