Amióta biztosra vehető, hogy Donald Trump amerikai ingatlanmogul foglalja el januárban a Fehér Házat a nemzetközi sajtó balos fele totális világégést, míg jobbos felének egy része új ígéretföldjét vizionál. Szerintem mindkét fél téved. A nyugati világ ugyanis nem fog összeomlani, nem másznak elő szörnyek az ágyunk alól, de nem is fog ránk köszönte a kor, ahol az elitek csak a választókért dolgoznak.

Miért? Először is azért, mert a Donald maga a két lábon járó kiszámíthatatlanság. Egyik nap ezt mondja, másik nap azt. Persze, tegyük gyorsan hozzá, ez klasszikus politikusi kvalitás, szóval nem is ebben, inkább a véleményváltás sebességében ver mindenkire több kört a leendő elnök. Trump kártyái emiatt kiismerhetetlenek.

Lehet, hogy magára hagyja Európát. Lehet, hogy kiegyezik Putyinnal. Lehet, hogy kitoloncol 2 millió illegális bevándorlót az országból. És lehet, hogy egy hatalmas falat építtet az amerikai-mexikói határra. Lehet.

De lehet, hogy nem.

("Új időszámítás kezdődik", f: Andrew Fyfe)

Nyilván azoknak, akiknek ez a bizonytalanság fizikai fájdalmat okoz, nincsen könnyű dolguk. Hillary Clinton bármennyire szürke, semmitmondó, kiszámítható és az átlag amerikai által gyűlölt jelölt volt, a balliberális elit mellette tört lándzsát, mert ő volt az az ördög, amelyet ismert. Donald Trump nem volt ilyen.

Ő nem úgy beszélt, nem úgy járt, nem úgy gondolkodott, ahogy azt a "mértékadó" elit elvárta volna. Nem volt választékos, nem volt polkorrekt, nem volt része a játéknak, ahol csak annak lehet igaza, aki velünk van.

De nem csak Trump, még az elvben saját fiú, Bernie Sanders vermonti szenátor sem volt megfelelő. A saját pártja rövid úton be is darálta, hiszen egy régi vágású New York-i szoci nyilván nem lehet a progresszív oldal vezére, ahhoz Hollywood-i sztárok, a CNN, a New Yorker és Lady Gaga támogatása kell. Kár érte.

Visszatérve azonban az eredeti gondolatmenetemhez, és a blogom szempontjából fontosabb területhez, hogy miért gondolom úgy, hogy nem lesz kannibál rajzás, de nem is lesz Amerika 2.0? Azért, mert Trump nem Reagen, nem Eisenhower, de még csak nem is George W. Nincs morális és filozófiai tartása.

Ettől még - szerintem - akár lehet jó és sikeres elnök, de azt, amit sokan várnak tőle, hogy évtizedekre bebetonozza a konzervatívokat a Fehér Házba, és előnyére változtatja az erősen megfáradt nyugati politikai és gazdasági világot, nem fogja szállítani. Nem fogja, mert ahhoz sziklaszilárd elhatározás, hajlíthatatlanság és meggyőződés kell. Donald Trump ennél sokkal jobban szereti a pompát, a népszerűséget, a könnyebb utakat.

Emiatt bár végre fogja hajtani programjának legalább egy részét, lévén, ezekkel nem csak kedvére tesz majd a rászavazó, hitét vesztett, az elitek által magára hagyott, elsősorban fehér szavazóknak, de nem is idegeníti el az inkább Hillary Clinton felé húzó kisebbségeket. Sőt, a világgazdaságot sem fogja romba dönteni. (Ja igen, Trumpnak volt programja, pontosabban, egy konkrétumokat tartalmazó társadalmi szerződése, csak erről a mainstream médiában ritkán esett szó.) Tovább viszont nem fog menni. A kötelezőt fogja hozni.

Ahhoz ugyanis, hogy Trump legyen a megváltó, a Republikánus Pártnak és a hozzájuk kapcsolódó eliteknek is változniuk kellene. Elnézve azonban az első reakciókat, erős a gyanúm, hogy a győzelem eltemeti azokat a hangokat, törekvéseket, amelyeket az elmúlt két választási vereség hozott felszínre. Név szerint és kiemelten, hogy a konzervatívok addig nem lesznek a jövő Amerikájának pártja, amíg a kisebbségek csak mutatóban jelennek meg a soraikban / üzeneteikben, és ha a 21. században is a Reagen-i gazdaságpolitikát gondolják alkalmazhatónak. A jövő ugyanis nem ebbe az irányba halad.

Egy-egy választást, mint látható, persze még meg lehet nyerni 20. századi nosztalgiával. Korszakot azonban csak eredeti gondolatokkal, valódi reformokkal, személyes hitelességgel lehet építeni. Ezeknek a kritériumoknak Donald Trump nem felel meg. De lehet, hogy a korszaképítés nem is az ő feladat lesz.